Lusta vagyok, vagy nem vagyok biztos,hogy nekem ezzel kell foglalkoznom, és a lustaságommal bebújok ezen indok mögé. Mindenesetre elment az egész klubosdi mellékvágányra. Jó,nem ülök fél napokat TV- bámulva,(nincs is TV-nk), hogy kelések nőnek a fenekemen az unalomtól,de tudnék időt szánni rá. Az is ellene szól,hogy Xénikémmel is sokszor alig ülök le játszani, főzök-sütök,pakolok,stb. egész nap. De nekem ezzel foglalkoznom kell, tegnap újra kaptam egy nagy-nagy lökést, egy lánytól,aki már ezt rég megtette, 20 évesen már ott tart ahol én még csak most kezdek kapizsgálni az önzőségemmel küszködve. Már annyira rég léptem be a blogomra,hogy a jelszómat is elfelejtettem. A blogom nevét is. "Véletlenül" az övét írtam be a keresőbe. Ja, véletlenek nincsenek. Annyira megérintett, és annyira szeretnék segíteni neki,és milyen hülye dolog,hogy a mai világban ez ilyen fura gondolatokat ébreszt, hogy ismeretlenül minek szólok bele más életébe,mit foglalkozom vele. Azért mert egyek vagyunk,éppen ez lenne a feladatunk,hogy egymással foglalkozzunk,segítsünk egymásnak. Annyira jó volt ma hallgatni a rádióban a betelefonálokat,akik azt mesélték,micsoda eufórikus öröm volt segíteni másoknak,megállni a buszmegben,és elvinni egy vadidegent,és beszélgetni,és igazából embernek lenni. Dejódejó,mindez Budapesten, ahol gyűlöltem buszon utazgatni,mert ................................... Balin az volt a legjobb,leghiányzóbb máig is,hogy az emberek foglalkoznak egymással, köszönnek ismeretlenül,mosolyognak, mosolyognak, csak úgy. Nézik a külföldi embert, és amikor észreveszed,és ránézel,elmosolyodik,és én vissza. Ó,mennyire hiányzott ez nekem még nagyon sokáig,aztán persze visszaszoktam,a ránézel,elkapom a fejem-hez.
Ú,negatív vagyok,hé,Ivett,nyugi, a Bali stílusért itthon tenni kell,Neked is!! Kösziköszi Nati, Te drága lány!!! Köszönöm, hogy megengedted, hogy mosolyogjak Rád, és visszamosolyogtál!

Sziasztok!

Szeretnék egy ilyen helyet,és ennek a megvalósításáról írom ezt a blogot. Az ötletet egy lány adta, akinek szemlátomást hiányzik az odafigyelés, a beszélgetés. Persze erről nem beszélt, csak érezni lehetett a ragaszkodásából.
Ő indította el bennem a gondolatot, hogy mennyi olyan fiatal lehet, akinek jó lenne egy kicsit idősebb valakitől kérdezni, akár olyat is, amit otthon nem mer, vagy mert nem lehet, mert rossz a hangulat, mert későn érnek haza, vagy csak egyszerűen azért jön, mert jó lesz ezen a helyen beszélgetni. Bármiről. Illetve akár semmiről. Volt nekem is olyan időszakom amikor a semmirőlt választottam, és ez is o.k. Nem kell senkit sem megváltoztatni erővel, én úgy gondolom, csak odafigyelni, ez éppen elég, sőt éppen ez kell. De szeretném, ha nem csak a beszélgetéseken lenne a hangsúly, hanem a játékon, a baromkodáson, a vigyorgáson is.

A Gondolat elindult, a blog elindult, az agyam zakatol, hogyan is kéne hozzákezdeni, merre is kéne elindulni. Még nem tudom, csak azt tudom, hogy ezzel fogok foglalkozni, a többi úgyis jön magától. Remélem az ötletek is, akár Tőletek is.